A ház egyik legforgalmasabb, legtöbbet használt helyisége a fürdőszoba. Naponta többször is tesz-vesz az ember odabent, mígnem egy alkalommal más szemmel kezdtem nézni a fehér csempés, ám mindenféle kiegészítővel hangulatosabbá varázsolt helyiségre…  Szemügyre vettem a szemben lévő polcon álló illatgyertyákat, a ledes, színes gömbökből álló hangulatvilágítást, aminek egyébként a szobában a helye, de házi wellnesshez is kiváló. Illatos habfürdő, fények, gyertyák, flakonok, tubusok, tégelyes krémek, kozmetikai vackok, mosó- és tisztítószerek – tele a fürdőszoba.

Már egy ideje valahogy feszélyezett ez a rengeteg holmi, de hát vannak közte olyanok – nem kevés -, amelyekre valóban szükség van egy háztartásban. Aztán akad, ami az öregedés ellenni harc nélkülözhetetlennek gondolt eszköze, amely, ha nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, félig tele – parkolópályára – a fürdőszoba egy eldugott zugába kerül, azzal a magamban elmormolt megjegyzéssel, hogy talán még jó lesz valamire. És ott vannak persze az akciósan vásárolt termékek. Ezekre lehet, hogy nem is lesz szükség, de olyan jól sikerült a vásárlásösztönzés, hogy elcsábultam.

Nézegettem a „kincseimet”, és hirtelen másképp kezdem el őket látni. Átfutott a tekintetem rajtuk, és hirtelen nem láttam mást, mint rengeteg műanyagot, amelyek után egy műanyag-eltüntető varázslatot követően gyakorlatilag kiürülne a fürdőszoba. Maradna a kád, a csempe, a törülközők, a vízmelegítő a falon és a kis fémpolc.

Néhány évtizedet visszarepülve próbálom felidézni emlékeimet. Nyolcvanas évek… Apa édeskés-szúrós illatú Barbon arcszeszének üvege mindig csörömpölt, ahogy használat után a helyére tette, anyukám mosásnál papírdobozból öntötte a Tomi mosóport a gépbe, mi, gyerekek pedig fémtubusból csalogattuk a Gabi fogkrémet legalább kétszer egy nap. Tusfürdők és folyékony kézmosók helyett FA vagy Amo szappant használtunk, ezek is papírdobozkában érkeztek az otthonunkba. Alig volt műanyag, mégis minden és mindenki tiszta lett.

De nagyszüleim idejében még környezetbarátabb volt egy háztartás. Az élet persze változik, a fejlődés folyamatos, csak aztán – főleg mostanában – kiderül, hogy amit mi fejlődésnek gondolunk, az gyakorlatilag nem más, mint a környezetünk mértéktelen kizsákmányolása. Sajnos, ahogy az élet többi részén, itt sem működik a következmények nélküliség. Tetteink, viselkedésünk hat a világra, ideje hát felelősséget vállalni döntéseinkért.

Tudatosabban vásárolva kevesebb felesleges holmit halmozunk fel otthon, ráadásul ma már lehetőség van ökotermékeket választani, ezzel is csökkentve a környezetünkre rótt terhelést. Nekünk ez még macerás lehet, de ha gyermekeink ebben a szemléletben nőnek fel, akkor nekik már természetes lesz ez az életmód.

Csendes, bár erősödő hangú forradalom zajlik, elkerülhetetlen a szemléletváltás! A saját érdekünk, hogy új utakon járjuk, megkeressük és terjesszük azokat a lehetőségeket, amelyek segítenek a bolygónknak meggyógyulni!